A főigazgató szerint ez a tény azt jelzi, az a vád, amely szerint az akkori magyar vezetőréteg elmulasztotta a mozgósítást, nem igaz, hiszen a kor egyik legnagyobb hadseregét sikerült "összetrombitálniuk".

A kor nagyhatalmai, V. Károly birodalma vagy I. Ferenc Franciaországa csak nagyon ritkán, egyszer-kétszer tudott csak ehhez mérhető haderőt állítani – fűzte hozzá.

A Magyar Királyság nem 1526-ban találkozott először a török birodalommal, hanem ekkor már 130 éve konfliktusban álltak egymással. A 16. századra azonban a török birodalom lett a legerősebb állam az akkori világon.

Ez a 130 évnyi küzdelem annyira kimerítette az országot, hogy a kor döntéshozói úgy érezhették, Mohácsnál meg kell oldani a helyzetet, mert tovább így nem mehet. A történész szerint a magyar erők a csatatéren is megtettek mindent a győzelem érdekében.

Fodor Pál elmondta azt is, torz képet festettek a történészek a Jagelló-házi II. Ulászlóról. Az akkori államokkal összehasonlítva Magyarország egyáltalán nem volt rosszabb helyzetben, például a pénzügyek egyáltalán nem voltak annyira elhanyagoltak, mint ahogy a közvélekedés tartja. Mint kiderült, háromszor akkora volt az ország bevétele, mint amit eddig hittek.    

A probléma az volt – és ezen sem a király, sem az európai összefogás nem tudott segíteni –, hogy az Oszmán Birodalom akkora erőt képviselt, amellyel nemhogy Magyarország, de egy sokkal nagyobb koalíció sem tudta volna felvenni a versenyt – mondta a főigazgató.