2026-ban lesz a mohácsi csata 500. évfordulója. Bár az előttünk álló nyolc év soknak tűnik, már most el kell kezdeni a felkészülést, hogy elvégezhessük azt a tömérdek feladatot, amely egy méltó megemlékezés-sorozat történeti megalapozásához szükséges. Mert ahogy a többi magyar történelmi fordulópont, úgy a mohácsi csata, annak elő- és utótörténete is tele van tisztázatlanságokkal, áthidalhatatlannak tűnő értelmezési különbségekkel és immár évszázados toposzokkal, amelyek elfedik az eseménysor valódi jelentőségét. Arról nem is beszélve, hogy mintha az emlékezete, a róla való tudás is erősen megkopott és a magyar közgondolkodásban csak szórványos megjelenési formái maradtak volna. Annyira sokrétű tehát a tudományos és a közemlékezeti feladat, hogy egy vagy két ember erre nem elegendő; csak a korszak legjobb kutatóinak összefogásával valósítható meg. Erre vállalkozott az a több tucat szakemberből álló kutatócsoport, amelynek felállítását egy pályázat tette lehetővé. A pályázatot az MTA hirdette meg „Kiválósági Központok Támogatása” címmel; ezt nyerte el az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Pécsi Tudományegyetem konzorciuma „Mohács 1526–2026: Rekonstrukció és emlékezet” című projektjével. A 2018 elején indult és hároméves futamidejű projekt részvevői – ahogy alább a részletesebb programleírásból látható – hat nagyobb témakörben folytatnak feltáró, összehasonlító és új típusú összegzéseket eredményező kutatásokat. A multidiszciplináris vizsgálatok a csatatér meghatározásától az emlékezetpolitikán át a Jagelló- és a Szapolyai-korszakkal kapcsolatos alapkutatásokig az összes lényeges kérdésre kiterjednek, és azt reméljük, hogy hogy ezek alapján megértjük, mi történt a Magyar Királysággal a 16. század első felének sorsfordító időszakában. A kutatás nyílt: nincsenek előzetes, igazolandó feltevések vagy tézisek; a cél épp ezek és az összes elérhető és újonnan feltárandó forrás és értelmezés áttekintése és egy kiegyensúlyozott összkép kialakítása. Amennyire lehetséges: rekonstrukció és nem konstrukció, emlékezet és nem ideológiailag terhelt emlékezetpolitika. Azt viszont nem titkoljuk: azt szeretnénk, ha munkánk eredményeként a mohácsi csatához tapadó negatívum (nagy nemzeti tragédia) identitásfejlesztő eszközként pozitívra változnék (helytállás), és mindez beépülne a magyar történelmi közgondolkodásba. A rengeteg sztereotípia hátrahagyása megszabadíthatna bennünket a múlt eme terhétől, és egyben közép-európai világunk sajátosságainak és egymásrautaltságának jobb megértését is szolgálná.
Fodor Pál
Fodor Pál: Hollók évadja. Gondolatok a mohácsi csatáról és következményeiről