Mohács szerepét a nemzeti emlékezetben minden egyes generáció újragondolja és újraértelmezi. Napjainkban a magyar önazonosságtudat mélyebb alapokra helyezéséhez szükség van a mohácsi emlékvilág újragondolására. Mohács emléke a mai formáját még a 19. század első felének borongós, romantikus korszakában nyerte el. A 2026. évi emlékév eseményeinek megtervezésekor, emlékezetpolitikai és kulturális tartalmainak meghatározásakor szükség van egy aktuális és mélyebb Mohács-értelmezésre: ezt kívánja a létrejött kutatócsoport elvégezni.
A kutatás célja, hogy a környezeti rekonstrukció eszközrendszerével és az ismert források újraértelmezésével világosabb kép alakuljon ki a csata lefolyásáról. Az ütközet főbb helyszíneinek lokalizálása és az események rekonstruálása egyes hadtörténeti jelentőségű viták lezárásához vezethet és új, sikeres régészeti feltárásokat eredményezhet.
Mohács nem csupán magyar történet. Kutatásának tanulságai kiterjeszthetők a közép-európai és a balkáni térségre: ezért fontos a Mohácshoz hasonló, sorsfordító csaták szerepének tanulmányozása a nemzeti identitások kialakulásában. A közép-európai népek önazonosságának mélyebb megértése a magyar identitás jobb megértéséhez is vezethet. Egyben lehetőséget nyújt a középkori és kora újkori magyar történelem jobb pozícionálására a nemzetközi szakirodalomban és az európai történeti tudatban.
A mohácsi csata 500 éves évfordulójáig mindössze nyolc év van hátra. A felkészülést a vizsgálatok összetettségére való tekintettel indokolt időben megkezdeni. Az eredmények társadalmasítása hosszú időt igényel, így a fontosabbakat folyamatosan, de legalább 4–5 évvel az évforduló előtt célszerű a köztudatba bevezetni, a vitákra és az interpretációra a kellő időt biztosítani.
A nemzeti (és vallási) identitás kérdése, valamint a civilizációs konfliktusok napi politikai viták kereszttüzébe kerülése indokolja egy olyan alapvető, a magyar identitást meghatározó témának a vizsgálatát, mint az 1526-os mohácsi csata. A kutatás tematikája jelenleg a nyugati világban zajló multikulturalizmus-vita színterére és nemzetközi szintjére kerülhet.
A Mohács kutatási projekt lehetőséget kínál az egyes tudományterületek határainak átlépésére, ugyanis ebben az esetben a témával klasszikus értelemben foglalkozó hadtörténészek, politikatörténészek, régészek mellett az emlékezeti kérdésekkel foglalkozó néprajzosok, irodalomtörténészek, művészettörténészek, zenetörténészek és a Mohács környéki tájat kutató földtudósok, geoinformatikusok, távérzékelési szakértők együttműködése valósul meg. A kooperációtól jelentős szinergiák várhatók, a bölcsészettudomány területén – a klasszikus történeti tematikán belül is – tovább erősödhet az interdiszciplinaritás, a technológiai innovációk befogadása és felhasználása.
A mohácsi kutatások korunk emlékezetpolitikai gyakorlatának fejlesztését is szolgálhatják, hasonlóan mintaértékűvé válva, mint a szigetvári 450 éves megemlékezések tudományos előkészítése. A Mohács-kérdés előtérbe kerülésének fontos szerepe lehet abban, hogy a magyar történelmi és nemzeti tudatban a magyar közép- és kora újkor visszanyerje régi fényét, miként az megvan az angol, a skót, a francia, a cseh és a lengyel 21. századi emlékezetvilágban.
Mohácson az 500 éves évfordulóra számos kulturális beruházást terveznek. Ezekről az emlékév közeledtével kormányhatározatok fognak születni, amelyeknek a tartalmi kérdéseket illetően is megalapozottaknak kell lenniük. A kiállítótereknek, emlékműveknek, művészeti alkotásoknak a legújabb kutatási eredményeket kell tükrözniük, s ezeket jelen kutatási projekt alapozhatja meg.